Az a baj a hazugságokkal, hogy ha elégszer elismétlik őket, akkor az emberek egyszerűen elfogadják.
Értékeltem a találkozónkat, és remélem lesz még, de nem akarok csakúgy átlépni az elhangzottakon. Én részemről tovább léptem, amennyire lehetséges ez, de nem gondolom, hogy bármiféle értelmes dolog kisülhetne abból, ha csak elengedném a fülem mellett azokat a dolgokat, amik elterjedtek rólam, és amikből valamennyit tőled is visszahallottam most. A továbblépés, a tiszta lap előfeltétele a szembesítés, szembesülés, a tisztázás. De igyekszem rövidre fogni.
Sírni és toporzékolni tudnék az igazságtalanság miatt, hogy nekem kell magyarázkodnom, nekem, aki ragaszkodott a jegyzőkönyvezéshez, nekem aki ragaszkodott a törvénykezéshez, nekem aki ragaszkodott megosztott közhatalomhoz, nekem, aki kiszervezte a pénzügyeket immtolnak mint kincstárnoknak, és gavielnek mint első jegyzőnek. Nekem, aki odaadta Gavielnek a vitézi bélyegzőt, aki elrendelte hogy minden pénz nála legyen mindig…
De a hiszti nem oldana meg semmit nem igaz? Belelapoztam a jegyzőkönyvekbe. Nézd el nekem hogy a nagyja ki van takarva, de ez mégis csak a facebook. Élőben a kezedbe nyomom ha gondolod.
Nem olvastam át oldalról oldalra, az napokba telne. Csak belelapoztam. De meglett néhány elszámolással kapcsolatos bejegyzés, illetve Gaviel kinevezése.
Hogy mire ment a pénz?
-airsoft fegyókra
-utazások költségeire, benzinre pilisbe gyomaendrődre, horvátországba
-telefon számlák
-földalapra -> végül fényképezőgépre, mert az előző kincstári kinyiffant
-nyomtatóra, tonerre
-fémdetektorra Sicambriához
-a könyvek kifizetésére, amiket hoztak rendszeresen a tagok.
És mindenféle anyámkínjára, amit el tudsz képzelni, de MINDIG a szervezet érdekében. Még az a rongyos hugyos 30k, amit nekem kiutaltak az urak(!), az is csak azért volt, mert Immtol toporzékolt, hogy nem fizetek lakbért neki, hiába kértem, hogy próbáljon csak egy kicsit várni, míg találok melót. Azt a pénzt Gyűlésen megkaptam, gyűlés után meg odaadtam neki.
De NEM gondolom, hogy emiatt egy miliméternyi arcpírnak is kellene megjelennie. Soha életemben semmiért nem dolgoztam, küzdöttem, tepertem annyit, mint a Rendért. És ha egy cégnél fele ennyire hajtanék, 5-600k-t kapnék. Itt pedig csak annyiról volt szó, hogy drága barátom ne dobjon ki az utcára. Amit persze végül amúgyis megtett.
És épp úgy, ahogyan erről, úgy az utolsó forint elköltéséről is Immtol és Gaviel döntöttek velem. Minden le van írva, és általuk lepecsételve, Nathera által lekörmölve. Minden 110%-ig korrekt volt, tisztességes, és igazságos. Annyira alávaló ez az egész… Különben is… Hogy került volna hozzám pénz egyáltalán, hiszen Gaviel gyűjtötte, Gaviel kezelte, Gaviel vezette a kis könyvecskéjét… Erre már csak emlékszel te is…
És, hogy utána eladtam a cuccokat… És aztán? Mit kellett volna vele csinálnom? Ülnöm a puskákon meg egyéb vackokon egyedül és sírdogálni az utcán, ahova kilökött a drága barátom? Temessenek el azokkal?
De miért? Miért várod ezt el? És méginkább: Mire fel várod ezt el? Hogyan lehet bármiféle igény, idea, gondolat, jog arra nézvést, hogy mi történik a szervezeti ügyekben azután, hogy felálltak-felálltatok és letettétek a lantot? Persze, lehet hogy szét kellett volna osztogatni a holmikat, és főleg a Könyvtárat, aztán elmenni élni, és vissza se nézni. Hogy igazuk legyen? Hogy elmondhassák, hogy tényleg ennyi volt a Rend? Hát nem.
Inkább úgy döntöttem, hogy életben maradok, és benzinre, kajára, pár ruhára költöm el a bejövő összegeket a holmikból, és ha majd eljön az idő, újra építem a szervezetet. A semmiből, véres körmökkel. És nem mellesleg a Könyvtár még ezeket a szentségtelen időket is túlélte. Több költözés, rengeteg nyomor és szenvedés útján, de túlélte.
Sajnálom, hogy belelovalltam magam. De hogy csalódthattál bennem? Pont bennem? Olyan mértékű áldozatot és munkát tettem a Rendbe 8 év alatt, amit szerintem nem tudsz belátni, hacsak nincs ekkora súlyú és ekkora időintervallumú kihívás a te életedben is.
És hogy az elmúlt kettő évben mennyit tettem azért, hogy most újra álljanak a falak, azt mégannyira sem tudom neked elmondani. Egyedül, leköpködve, megalázva, nincstelenül, hit és ok nélkül, hogy folytassam egyáltalán.
Nem. Elutasítom a csalódottságodat, és szeretném, hogyha revideálnád ezeket a dolgokat.
