Nna, béjbe, muszáj tiszta üde hűs vizet öntenünk a pohárba. Nem látja ezt senki más, rejtett. Csak nem tudtam hová tenni, messengerhez túl hosszú.
Amiket itt leművelsz az nem normális. Egyszerűen nem. Gondolom ennek a ma estinek semmi de semmi köze nincs ahhoz, hogy apád felkúrt, igaz? :D Dehogynem.
Nézd, a normális emberek, ha sérelem éri őket, akkor legfeljebb azt baszogatják, akitől kapták. A barátaiknak, hozzátartozóiknak meg legfeljebb elmesélik ezt, de nem azokat támadják, döfködik, akik közel állnak hozzájuk. Tőlük pont, hogy feltöltődnek, menedékként használják őket, hiszen erre valóak a társak.
Tudod kik csinálják úgy, ahogy te? A borderline-osok.
Az sem normális, hogy nincs az életedben semmiféle állandóság, minden de minden esetleges, és nélkülöz minden stabilitást. Ez ártalmas, csak rontja az amúgyis zaklatott lelkedet.
Amit te a „vágyadnak”, „akaratodnak” hívsz, az csak szélsőséges kedélyingadozás, vergődés, még csak szeszélynek sem lehet nevezni! Egyszerűen minden épeszű határon túlmegy. Ez is borderline kórkép.
Ahogyan az öngyűlölet, öngyilkos gondolatok, szélsőséges harag érzet, érzelmi blokkoltság, minden de minden. Segítségre van szükséged. Segítségre van szükséged, és ezt NAGYON KOMOLYAN mondom! Értsd meg, hogy ahogy élsz, az egy FÉL ÉLET. Vagy NEGYED. Nem vagy boldog. És a körülötted lévőknek is ártassz ezzel. Mindenkinek rossz. Nekem is rossz. Neked is rossz. Anyukádnak is gondolom rossz, mikor ok nélkül durva és hideg vagy vele. Ha már itt tartunk:
Ha nem hiszel nekem, kérdezd meg őt, hogy produkálod-e a tüneteket:
– Önképzavar, önértékelési zavar, önutálat
– Manipulatív, az aktuális önkényt kiszolgáló trükkök
– Indokolatlan bántás, sértés a közelállókhoz, segítőkhöz
– Szétesettség, összeszedetlenség, instabilitás
– Több, egymással ellentétes narratíva (egyszer ezek az identitások, szándékok, motivációk, másszor épp az ellenkezője akár)
– Képlékeny énhatárok, egyszer teljesen indokolatlan kinyílás akár vadidegenek felé, (bármit megenged), másszor totális, indokolatlan, egészségtelen fal, pont az én-védelem miatt
– gyerekkori érzelmi traumák, elsősorban helytelen szülői reakciók nyomán.
– Önbántalmazás, öngyilkossági gondolatok, akár öngyilkosság
Ezeket nem rólad írtam, nem a kisujjamból ráztam ki, belinkelem a cikket. Mégis mindegyik megáll. És van még több is, azok is megállnak.
Nem vagy tisztában önmagaddal sem. Hogy mi miből fakad, mit miért érzel, vagy hogy egyáltalán mit érzel. Le vagy választva a saját érzelmi világodról, mert valamikor babaként hoztál egy rossz döntést: Mivel valamelyik szülőd, esetleg mindkettő nem tudta lekezelni az érzéseidet, ezért veszélyesnek ítélted meg őket, és meghasítottad magad. De ez FÉL-LÉT, és borzalmas látni, ráadásul nagyon tragikus eseményekbe torkollhat. Az, hogy boldogtalan vagy (és én is, és még lehet mások is) emiatt, az is épp elég, de lehet ez még sokkal rosszabb is!
Még az asztrológiai képletedben is látszik! Könyörgöm, még a jós is erről prédikált, pedig azt se tudja ki vagy mi vagy hol vagy. Annyira brutálisan rányomja ez az egész a bélyegét a sorsodra, hogy az leírhatatlan.
———————
És akkor beszéljünk rólunk is, mert kell. Ez soha nem volt barátság. Soha nem is lesz. Soha. Férfi és nő között nem létezik barátság. Legfeljebb felszínes haverság. Ami azon túl megy, az már a férfi-női dinamikákat fogja követni. Mindig.
Nagyon szar és fájdalmas, hogy tagadod, de hát ez is a kórkép része… Mindenesetre tudom, hogy szeretsz. Ez is benne van a csillagunkban, ezt is bemondta a jós is, érzem is, látom is. Pont azért vagy ilyen taplógomba, mert szeretsz. Ha nem szeretnél, élvezhetném én is az idegeneknek kijáró nemnormális módon nyitott vidám engedékeny Sacit, mint ahogy azt csakúgy oda is dobálod jöttmenteknek, és amit én is megkaptam; egészen addig, amíg el nem kezdett komolyodni köztünk a szitu :D
(„nem volt betervezve hogy ennyire kötődni fogok hozzád” – by Saci)
De a nembolond embereknél ez pont fordított. Az idegenek felé óvatosak, és a közelállók felé adják ki magukat. Így van értelme…
Nem tátja így a száját a szövegeimen egy olyan nő, aki nem szeret. Nem ad egymillió forintot egy olyan nő, aki nem szeret :D Nem várja hónapokon át, hogy visszatérjek. Nem olvassa állandóan az újságot, amit írok. Nem tervez velem jövőbeli dolgokat. Nem ismeri és emlékszik az életem minden apró történésére, amit meséltem, és nem hallgatja boldogan órákon át, ha épp mesélni támad kedvem. Nem érdekli a gyerekkori naplóm, gyerekkori fotóim. Nem mutatná a kis dolgait oylan elképesztően lelkesen és várva a visszajelzésemet egy nő, aki nem szeret. Már nagy ritkán, ha meg mer mutatni valamit. Táncot, fotókat, google translate játékot :D …Á, nem sorolom. Biztos megmagyaráznád, de ne is fáradj! :D
És mikor időt töltünk együtt, az jó, és több, és más, mint egy barát… Te is tudod, hogy így van, magyarázz magadnak be akármit. Amint ott vagyunk személyesen, rögtön ráébredsz.
A szex is… Persze, nagyon aljas volt ezzel betámadnod, de már lehiggadtam. Nonszensz amit beszélsz. Pont ugyanaz érvényes rá, mint ami a „járásunkra” is. Ha valamit direkt szarrá szabotálsz, ne lepjen már meg, hogy olyan is. Az ne legyen már hivatkozási pont. Ha nem tudnám, hogy milyen szexuális energiák vannak köztünk, még el is hinném. De emlékszem rá, hogy amikor nem basztad szét, az milyen volt. És megint csak asztrológia, a Vénusz-Mars együttállásunk nem tudom pontosan mennyi variációból, de nagyon sokból a legerősebb szexuális kötelék.
Ha elzárkózol, ha nem hagyod hogy elvigyelek, ha nem mondod meg mi jó, ha úgy kezeled ezt az egészet, mint valami kibaszott teher, akkor persze, elérhető az is, tádáám. Nem az érzésekkel van baj, hanem azzal, hogy nem vagy képes megélni és kezelni őket, inkább blokkolsz minden romantikus dolgot valami szemét lépéssel. És nem a szexxel van baj, hanem hogy blokkolsz minden erotikus dolgot valami elutasítással.
Ez a VALÓDI probléma. Hogy a kibaszott süketszobában vagy, nem éled meg a saját érzéseidet sem, másokét sem, üresnek érzed önmagad és a világot, az egész egy gyász.
———————-
De félreértés ne essék, ha úgy lenne a valóság, hogy óó hát gyömbi nem jössz be, akkor már rééééégesréges rééég nem lennénk kontaktban, és ha valóban úgy állna a helyzet, hogy nem kellenék, bármikor elköszönhetnénk tényleg.
De nem ez a helyzet! Az elutasításod hamis, a ridegséged is hamis, és több, mint valószínű, hogy legbelül valójában ott van felém minden, amit szinte sose láthattam. A ragyogás, az öröm, az izgatottság, a hála, a felnézés, a tűz.
Ha úgy mondanád, hogy nem akarod, hogy megpróbáltuk, elhinném. De soha nem próbáltuk, sohaaa. És itt nem is az időintervallum a lényeges, még azt se mondom, hogy hónapokig kéne „kisérletezgetni”, elég lenne mondjuk két nap. De 48 olyan óra, amikor meg sem próbálsz elhárítani semmit. Mindent elfogadsz, mindent megadsz, teljes nyitottság. Nincs nem, nincs mennem kell, nincs semmi faszolás, csak tiszta energiaáramlás oda-vissza.
Tagadhatod, hogy nem lenne fantasztikus, életre szóló élmény ez a csupán két nap velem, csak nincs semmi értelme, mert nem véletlen, hogy nem mondod azt erre, hogy „jó, próbáljuk ki”. Ez is a fentebbit igazolja. Nem mersz kapcsolatba kerülni az érzelmi személyeddel, mert betegesen rettegsz a fájdalomtól, amit a közös boldogság elvesztése okozhatna.
Fél, hogy meglopják, úgyhogy inkább szegényen hal meg. :D Fél élet, Őzi, FÉL ÉLET. Pedig én nem mennék sehova. Hűséges vagyok és lojális az elveimhez, a döntéseimhez, és azokhoz, akik hozzám tartoznak. Tűzön, vizen, életen-halálon keresztül. Ez így van.
Ha azt akarnád, hogy kopjak lekopnék. De nem akarod ezt. A tébolyult rettegés és a kurva erős vágyak billegnek benned, ennek eredménye, hogy ritkán mégis találkozunk, de olyankor nagyon. Ennek eredménye az is, hogy nem írsz, nem mesélsz, miközben vágynál rá és gondolsz rám. Stb. stb.
———————-
Szóval a kövi a helyzet. Így én nem folytatom. Nem akarom hallgatni az elutasításokat, nem akarok elutasítások és sértések erdején át eljutni a találkozókig, amiken aztán mindig kiderül, hogy boldoggá teszlek egyrészt, és hogy figyel az Isten minket személyesen másrészt (jelek mindenütt, de milyenek…). Ha azt állítod hogy ez neked teher, akkor nem kell fáradnod :D
De ha meg fontos, és kell, akkor íme a feltételeim:
– Váradi Erzsi borderline terapeuta. Járj el hozzá, rendszeresen, legrosszabb esetben havonta.
– Tölts velem hétvégéket, legrosszabb esetben havonta. Ezt össze lehet kombózni az Erzsivel.
– Ha felír gyógyszert, akkor azt szedjed, ne szabotáld el.
– Ezeken a hétvégéken a CÉL MAGA lenne az érzelmi megélés, megnyílás, az adás-kapás, és minden, ami építő, egészséges és jó. magától értetődően beletartozva a szex is. Még szép, ez a legalapabb módja az örömszerzésnek ha két ember összetartozik.
– Egri koccanás, szintén havonta legalább egyszer. Ez lehet ilyen pár órás téma is, de legyen.
– A hét közbeni kommunikáció normális mederbe terelése. Megosztod, ha van megosztani valód, nem tűnsz el párbeszéd kellős közepén, ilyen dolgok.
– Végzed a tükörgyakorlatot folyamatosan és becsülettel.
– Nem utolsó sorban pedig nem kavarsz senkivel. Állítólag úgyis beszünteted :P
… El se kezdd gépelni hogy mennyire tévedek mindennel kapcsolatban, meg hogy biztos hogy nem mész bele, estébé. Ne fáradj. Ha nem nem! De nem fogok úgy találkozni veled, hogy lehet hogy hónapok múlva jössz újra, nem fogok úgy fesztiválra pénzt költeni, hogy lehet hogy egy lórúgás lesz szórakozás helyett, nem fogok úgy erölködni, hogy közben újra és újra lerombolod. Ha deal, akkor Szegeden este alá is firkanthatjuk és buli :D
Ha akarod a fejlődést, akkor belemész. Ha akarod a teljes életet, akkor belemész. Ha akarod a Testvériséget, az anagrammádat, a trónusos projektet, a prankcsatornánkat, autós felújítós tervet a Unity-t, akkor belemész. Ha akarsz velem sátrazni, túrázni, utazni, feküdni és zenét hallgatni, akkor belemész. Ha boldogságot, teljes életet, fantasztikus élményeket akarsz, akkor belemész. ha az ezer álmunkat akarod, akkor belemész. Nem azért jöttem az életedbe, ami eddig volt.
