Meg aztán valahogy mindig is vonzott a Hold valami megmagyarázhatatlan érzés fog el, amikor rá nézek. Valamint, amikor telihold van teljesen meg vagyok bolondulva Értsd: Kezelhetetlen, idegbeteg, agresszív, idióta leszek. Ez persze lehet azért van mert rák az aszcendensem. Avagy bizonyíték arra hogy ott éltem? Nem tudom.

Nehéz kérdés, hogy ki idegen és ki nem. És valójában NULLA jelentősége van ezen inkarnációd szempontjából. Adhat önbizalmat, meg jó ego-simogató, de én a helyedben ezt a kérdést egyszerűen nem tartanám szem előtt. Ha úgy adódik, úgyis nyersz bizonyosságot.

A Hold általi megzavarodás egy teljesen általános dolog, az emberek 50-60%-a érzékeny rá változó mértékben. Meg amúgy ha a Holdon éltél volna, az nem lenen túl jó, ott a kutatásaim szerint elsősorban a „rosszfiúk” tevékenykedtek :)

A más utakon járókban hiszek-e? Nem tudom, ebben hinni kell? Ha jól emlékszem, Zem ilyen névvel azokat a csoportokat említette a történelem során, akik ki tudtak ugrani a börtönéletből, és szabadon tevékenykedhettek. Mágia, űrutazás, felderítés, stb. Ilyeténképpen persze, számtalan csoportnak sikerült ez, és az UHR is egy ilyen csoport volt. A testünket még nem, de az elménket felszabadítottuk. És a TVR is el fogja ezt érni. Ha nem is minden tagjának, de az elit számára mindenképp.

Folytatva az első gondolatot, én igaznak vélem Zem állítását, hogy magasabb szintű a lelkünk és azért jött(ünk?) eme börtönbe, hogy leküzdjük az irányítókat, utat mutassunk az arra érdemeseknek.

Ugyanakkor az igazi tiszta fehér fény nem harcol, ha mégis, akkor az nem tiszta. Itt mondjuk a legmagasabb szintről van szó, amihez közünk sincs. Tehát lehet, hogy nem őket kellene utánoznom. DE éppen ez a legidegesítőbb, ahogy Ti mondjátok Zemmel: itt minden úgy van kitalálva, hogy ne legyél biztos semmiben.

Tedd le a „helyesség” kutatásának kényszeres bűvkörét. Összezavaróak a dolgok és fordítottak sok esetben, de meg lehet találni az utakat. Zem azért nem hiszi ezt el, mert neki sok esrtben nem sikerült. De ez maradjon köztünk.

Így van, a teljesen tökéletes fény nem harcol. De aki nem harcol nem is győzhet. A lemúriaiaknak távozniuk kellett innen, elvesztették a kontrollt. El kell döntened, hogy buddhai és jézusi úton akarsz-e haladni, amolyan papként (brahmin), vagy megvívod az emberiség szabadságharcát, mint ksatriya. A tiéd a döntés.

A másik érv, ami ez ellen szól az pedig az, hogy szükség van börtönökre, tehát felesleges kiszabadítani bárkit is, ha nem méltó rá, hanem gyarló. Aki méltó rá azt úgysem tudják megakadályozni, hogy karmája teljesítése után magasabb szintre lépjen.

Amúgy sem létezik olyan dolog, hogy „kiszabadítani valakit”. Vagy cselekszik önként, vagy sem. A fő probléma itt nem ez, hanem hogy egy virtuális realitásban élik az életüket. Azt hiszik igaznak, amit eléjük tesznek, azt a világnézetet, azokat a történelmi „tényeket”, stb. vallják, amit kaptak. Az alapján próbálnak jó döntést hozni, amit kaptak. Éppen elég felébreszteni őket.

Viszont alapvetően kicsit ironikusnak érzem, hogy úgy beszélsz, hogy vannak „ők” akiket fel kell ébreszteni, meg vagyunk „mi”, akiknek meg kell találnia a helyes célt. Először is nem vagy beavatott. Koránt sem. Az, hogy tudsz néhány történetet elbeszélés szinten faterodtól, az nem tett beavatottá. Az atlantisziak neked ugyanolyan történet, mint másnak az evolúció. Ismered, és elfogadtad. De nincs mögötte élmény megtapasztalás, látás, átélés. És nem viselkedsz úgy, mint aki felelősséget vállalna. Jól írod:

„Tulajdonképpen kurva nehéz alkalmas embereket találni a legtöbben csak, mint játékként, társadalmi kísérletként vagy új családként tekintenek ránk. Persze ez is nagyon jó, de emiatt, nem látják a lényeget.”

… De nem beszélhetsz róluk úgy, mintha te ezt már meghaladtad volna. Se fegyelem, se alázat, se igazi mély, nem felszínes tudás nem a tiéd még. Nem vagy náluk különb.

Majd egyszer, ha nem azon tanakodsz hogy mi a feladatod, hanem látod már a nagy képet

Majd egyszer, ha képes vagy végrehajtani megbízhatóan a feladataid

Majd egyszer, ha vállalod a felelősséget a hülye döntéseidért

És sorolhatnám… Majd akkor beszélhetsz felülnézetből. DE az még nagyon-nagyon messze van. Most a legjobb amit tehetnél, hogy korlátlan mennyiségben falod a könyveket, meditálsz, és fegyelmet tanulsz. Elfelejtesz mindent ami az önérzettel és az egóval kapcsolatos, és kizárólag tanulsz, kizárólag kérdezel, kizárólag hallgatsz. Nem véleményt formálsz, hanem szívod magadba az információt. Hogy aztán pár év múlva tényleg valaki nagy lehessen belőled.

De elég szkeptikus vagyok abban, hogy van erre nézve eltökéltséged, szóval marad a B forgatókönyv; hogy néha váltunk pár szót, de azért túl sokat nem, mert sajnos nagyon sokszor okoztál már csalódást. Ezért aztán kivárom, míg ér valami kellőképpen nagy csalódás ahhoz, hogy elfelejtsd a hübriszt, és majd AKKOR tudunk tanulni.