(Ezt a tartalmat más nem látja. mivel az e-mail címeiddel van egy kis kavar, gondoltam az a biztos, ha ide feltöltöm.)

Az elmúlt időszak igen tanulságos volt a személyeddel kapcsolatosan. Nem ért semmilyen
meglepetés, de ahhoz, hogy megírhassam ezt a levelet, szükség volt rá, hogy konkrét
tapasztalat álljon a szavak mögött, ne feltételezések.

Őszintén szólva olyan szinten szalad fel a vérnyomásom, mikor ezek a dolgok történnek, és
érzem gusztustalan arcátlanságnak a szavaidat, hogy nehezen fogom vissza magam. Éppen ezért
nem is ott és akkor talállak meg ezzel, hanem itt és utólag. És csak azért nem veszem magamra, mert
azt gondolom, hogy nem is méred fel, nem is érzed a súlyát annak, mekkora surmó vagy
ilyenkor. Legyen igazam.

Mikor ilyeneket mondasz, hogy üljön le egy programozó, és pár délután alatt górja össze a
rendszert, miközben te magad a hozzáállásoddal csak nehezíted a munkámat, az arcpirító.
Egyrészt hogy és mire fel osztogatsz ilyen tanácsokat nekem, vagy az ominózus programozónak,
mikor te magad látványosan próbálsz olyan keveset beleadni, amilyen keveset emberileg csak
lehetséges? (Lásd: annyira nem fontos megnézned a doksikat, hogy még egyszer kelljen kettőt
kattintanod egy nemfake email címmel…Jesus.) Ez az egyik fele. De a másik fele meg, hogy
nyilvánvalóan halvány lila segédfogalmad sincs róla, hogy ezt a rendszert összekábelezni,-
hogy minden androidos telefonról fusson (és még csak androidról beszélünk), és az összes
telefon kommunikálni tudjon a szerverünkkel oda meg vissza, eltároljon nagyjából 50
különböző változót minden userhez, megbízhatóan működjön, és még ki is nézzen valahogy, -hogy
ennek a technológiai háttere milyen. Olyan, mintha az UBER-en vagy a WAZE-n dolgoznánk, csak
éppen szinte nulla forrásból, úgy, hogy többünk most tanulja csak egyáltalán az androidot, és
így is miután hazaérek a 8 órás munkából, és van némi szabadidőm akkor azt is még plusz 3-4
óra munkával töltöm, hogy lehessen ebből előbb vagy utóbb bármi. Szóval ez pofátlan, és
ezenfelül nevetséges is.

Vagy mikor szóba kerül, hogy itt 8 évig vezettem egy közösséget, akkor odaszúrod, hogy fel
is oszlott. Hah… És? Annyi önfeláldozást, annyi törés helyett meghajlást, annyi harcot,
annyi tanulást, és az emberek kiismerését, egy törvényrendszer élesben való működtetését, és
billió más dolgot tanultam meg a lehető legmélyebben, amit szintén biztos vagyok benne, hogy
nem tudsz átlátni, belátni, feldolgozni. De az hogy ez meghaladja a saját tapasztalataidat,
az nem azt jelenti, hogy nem létezik… Tudod, hogy szívesen beszélek bármiről, bármilyen
mélységben, de abból a kommunikációs formából nem kérek, ahol nem a megértésre, hanem a
pellengérre-állításra megy ki a játék.

Továbbá minden olyan ember, aki nagy célokat tűz ki maga elé, tudja, hogy az útja tele van
kudarcokkal, tanulási fázisokkal, újraépítkezésekkel. EZ a játék nem VAGY-VAGY, vagy kudarc,
vagy siker. A játéknak nincs vége egy bukással. Csak azoknak, akik gyengék felállni. Erre
legyen bizonyíték… Szinte bármelyik ember a történelemben, aki el is ért valamit. És azt
gondolom, hogy ha a Rend volt a főpróba, egy amolyan „első szárnypróbálgatás”, akkor kurvára
nincs okod aggodalmaskodni a kvalitásaimat illetően. Mert ha így nézett ki egy amolyan „első
próbálkozás”, akkor milyen lesz a második… Ennyit bírt a koncepció, túl merev, túl
diktatórikus volt, és olyan követelményeket támasztott, amiket végül – közel tíz év után,
azért ez se mindegy! – én magam sem tudtam már betartani. Whatever. Tanultam, módosítottam,
itt a kettőpontnulla.

Azt se fogom zsebre rakni, mikor múlthéten megjegyezted, hogy „eez a meglepetés? azt hittem
ingyen pia vagy valami”… Kérlek. Ne állíts már ki magadról ilyen szegénységi
bizonyítványt. A DK majálisain, vagy a Fidesz szavazatgyűjtő körútjain Borsodban van ingyen
virsli, ingyen sör. ha EZ az értékmérő, akkor ajánlom figyelmedbe. Én ezen a kis játékon 48
órát dolgoztam NETTÓ, míg mindent kitaláltam, leírtam, átgondoltam, hogy ez élesben hogy fog
lecsapódni, kik hogy fognak reagálni, mi lesz a csoportdinamika. Még most is tele a szobám
padlója a telefirkált lapokkal. Csak azt a videót, ami pusztán háttérként ment, és talán
arra se emlékszel, hogy volt, azt 2 óra volt összerakni. Ebbe én mindent beleadtam, és az
egy dolog, hogy téged minősít ez a fajta hozzáállás, de egy másik dolog, hogy eltűrni nem
fogom.

Én ezt a projektet szívvel-lélekkel csinálom, ez tartja bennem a lelket az irodában, erre
gondolok éjjel elalvás előtt, és azon kívül, hogy szeretnék az embereknek valami pluszt
adni, megadni a csoporttudatot, stb., azon kívül ez a személyes önmegvalósításom tere is, és
nem vagyok hajlandó szarul érezni magam azért, mert neked kényelmesebb seggarcnak lenni, mint
nem.

Újabb példa erre a rendszeres célozgatásaid arra, hogy én egy becstelen ember vagyok. Hogy
te nem akarod azt fizetni, hogy én elsörözzem a tagdíjakat, továbbá, hogy nekem biztos
„kényelmesebb” hogy más szedi össze az embereket a Hősöknél, és hogy jót röhögtél ezen…

Hát szeretnélek felvilágosítani, jelenleg még mindig a TVR tartozik nekem, továbbá igen. A
jövőben egyszer szeretnék ebből megélni. Szeretnék teljes állásban azzal foglalkozni, amit
szeretek. Ha szerinted ez bűn, akkor itt az ideje átértékelned az életed, és frissítened a CV-det, mert megsúgom nem csak az munka, amiben szarul érzed magad.

Az a pénz, amit tagdíjként be fognak fizetni az emberek, azzal én és azok számolnak majd el, akiket méltónak tartok/tartunk rá. A tagoknak semmi közük nem lesz hozzá, mire költjük. Ők egy szolgáltatásért fizetnek, magáért a közösségszervezésért, a szabályok és rend fenntartásáért a közösség életében, a programokért, és persze az app üzemeléséért.

jelenleg meg amúgy is teljesen önkéntes segítség, szóval ennyi. És ha majd lesznek alkalmazottak százötven-kétszáz tag körül, pl. Axinuiss, vagy ha én ebből már fizetést fogok kapni, akkor lehet hogy még akár sört is fogok inni. Na? És? Ha ez egy Testvériség Zrt. lenne, akkor semmi meglepő nem lenne benne. Így miért kell mégis játszani a hülyét? Hányok a köztársaságtól, hányok attól, hogy minden nyomorult nagy szájjal ugat mások munkájáról és becsületéről, miközben nem tesz a közös asztalra
semmit sem, és itt a TVR-ben ez soha nem lesz rendszer. Ez a lényeg: Hogy NE úgy menjenek
itt a dolgok, mint pl. a Magyar Köztársaságnak nevezett szemétdombon. Az meg megint csak
egyrészt a rosszindulatodat, másrészt a témában való tapasztalatlanságodat mutatja csak, ha
azt hiszed, hogy a világon mindent nekem kellene csinálnom. Nyilván csinálok egy csapatot,
és nyilván elosztjuk a munkát. Tudod, ezt így kell csinálni, mikor valami egy-embernél-grandiózusabb munkát végeztek.

További példa, mikor múltkor jössz befele a szobába, már tudom mire gondolsz, már mielőtt
kimondod, tudom, hogy azt pásztázod hány db. ember lesz, és aztán nagy hangon oda is veted
nekem, hogy „mi van, megfogyatkoztunk?” Mi ez? Mi ez a pusztító alpáriság? – hogy egy
klasszikust idézzek. Te most azért vagy itt, hogy támogasd a projektet, vagy azért, hogy
hátráltasd? Az egy dolog, hogy miközben én húzom a szekeret, te csak ülsz fenn, és lóbálod a
lábadat. Nem meglepő, ilyen a többség, elfogadtam a világ rendjét. Abban bíztam, hogy ha
majd látod, hogy sokan leszállnak, és húzzák velem együtt, akkor majd érzel valamit ott
belül. De mindegy. Viszont az hogy ott ülve röhögsz, és ordibálsz, hogy „úgyse fog menni,
semeddig se fogsz jutni te szerencsétlen!”, ez nem. Ez nem folytatódhat. Ha neked az nyújt
valami perverz örömet, ha kudarcot vallok, akkor inkább ne erőltessük a dolgot.

Ez nem egy gameplay csatorna, vagy egy facebook oldal. Ez nem szól mindenkinek, és van egy
elvárt minimum nívó. Pont ez a jó benne… Hozzátartozik a minimum nívóhoz például az is,
hogy nem tartasz egy szánalmas tolvajnak, vagy hazugnak. De jó oké, ne bízz bennem, ne hidd
el egy szavamat se. De nulla megelőlegezett bizalommal nem jutunk messzire. Mint ahogy egy
párkapcsolathoz se állhatsz hozzá úgy mikor összejöttök, hogy „úgyis átbaszol te rohadt
szuka”, mert különben egyedül és magányosan fogsz élni és meghalni… Persze a legtöbb
párkapcsolat szakítással végződik, és csak kevés lesz kivétel. De muszáj valamennyire hinni
mindegyikben, különben létre sem jönnek, vagy nem érnek semmit. Bánom Nikivel az egy évet?
Vagy Bogival a négyet? Vagy Kittivel a másfelet? Nem. Hittem benne, tévedtem, nem baj. Volt
sok szép pillanat, amit magamtól vontam volna meg ha defetista faszként vágok neki. Bánom az
UHR 8 évét? Nem. És lehet hogy nem a TVR lesz neked „A Közösség”, ahol kiteljesedsz, és ahol
minden álmod valóra válik. De zéró hittel előre elszarod.

Ez a közösség a későbbiekben neked is olyan dolgokat adhat, amiket más nem tud. Most
bagatell példával élek, mert más dolgokat még hiába is mondanék, a végtelen cinizmusod nem
engedné, hogy elhidd. Szóval a példa. Csomó filmről mondtad, hogy senki nem nézi meg őket a
biztatásodra, pedig remekművek. Simán összehozhatunk alkalmakat, amikor megnézik a srácok
ezeket a filmeket, legalábbis pár kiválasztottat, és beszélgetünk róla, közös élménnyé,
közös tapasztalattá válhat. Miért ne? De mondom, ez csak valami ami épp eszembe jutott.

Nem is értem, mit nyersz azzal, hogy ellendrukker vagy? Vagy tényleg ENNYIRE félsz a
csalódástól, hogy megéri előre nem hinni semmiben? Megéri ilyen megkeseredettnek lenni? Nem érheti
meg. De ha jelenleg úgy is érzed, hogy nem megy, hogy szkeptikus maradsz és cinikus, akkor
legalább a többieket ne keserítsd. Vagy engem. Egyelőre megteszi az is, ha csak megtartod
magadnak ezt az egész nihilista topikot.

Nem azért írtam le mindezt, mert rászorulok a jóindulatodra, hanem részben tiszteletből,
részben mert segíteni szeretnék kikerülni ebből az állapotból. A projekt nem fog elbukni
nélküled sem. Döntsd el te, hogy érdemes-e kicsit változni a pozitív irányba érte.